Világító szökőkút
(Fontaine Lumineuse.)
1896
1896
A Városligetben, a nagy Iparcsarnok előtt álló szökőkút id. Mátrai Lajos alkotása.
A feladat megoldására egy szép magyar ősregét használt fel, alapul véve Fáy András : »Sió tündér regéje« című munkáját; megtestesítette a szép magyar regét, megalkotta a »Sióapotheozisát«.
A hatalmas, sziklás hegy megrakva horganyból öntött művészi szobrokkal, kecses hableányokkal, aljában a 700 négyszögméternyi hosszúkás vízmedencével, valóban nagyszabású és művészi hatást gyakorol a nézőre. Mindez hatásában még inkább fokozódik, mikor a kút az esti órákban színes vízsugaraival kápráztatja a közönséget.
Legfelül női alakok csoportja : főalakja »Sió« tündér, amint a Balaton nimfái a haját képező kígyókat levagdossák és helyettük az aranyszőrű kecske fürtjeit helyezik vissza, melyeket az igaz, hű szerelmespár, ígéretéhez híven, ajándékozott Siónak, hogy neki, az azóta levezekelt bűneiért elátkozott tündérnek, hálája jeléül, visszaszerezte gyönyörű haját.
A feladat megoldására egy szép magyar ősregét használt fel, alapul véve Fáy András : »Sió tündér regéje« című munkáját; megtestesítette a szép magyar regét, megalkotta a »Sióapotheozisát«.
A hatalmas, sziklás hegy megrakva horganyból öntött művészi szobrokkal, kecses hableányokkal, aljában a 700 négyszögméternyi hosszúkás vízmedencével, valóban nagyszabású és művészi hatást gyakorol a nézőre. Mindez hatásában még inkább fokozódik, mikor a kút az esti órákban színes vízsugaraival kápráztatja a közönséget.
Legfelül női alakok csoportja : főalakja »Sió« tündér, amint a Balaton nimfái a haját képező kígyókat levagdossák és helyettük az aranyszőrű kecske fürtjeit helyezik vissza, melyeket az igaz, hű szerelmespár, ígéretéhez híven, ajándékozott Siónak, hogy neki, az azóta levezekelt bűneiért elátkozott tündérnek, hálája jeléül, visszaszerezte gyönyörű haját.
Sió hiú, csalfa teremtés volt, kit Kamar, a Balaton hatalmas varázslója, a szerelmében csalódott és halálba kergetett fia miatt elátkozott, mondván : »Viseld Bakony kígyóit, ledér nő és borzasztóig, miként hegyközi mennydörgés, viseld atyai átkomul mindaddig, míg hű szerelem, melyet gúnyolál, önként nem adandja hajfürtjeidet vissza, mikkel gonosz játékot űztél. De egyszersmind hűtlen szívedet is megbánásnak kígyója mardossa addig, melyet látása tápláljon általad elölt kedves fiam sírhalmának partodon.«
A főcsoport előtt jobbra Kelén és Helka szerelmespár csoportja, balról pedig Kamar alakja a csergallyal, amint kibékülni jön Sióval, előtte furulyázó pásztorgyerekek. Hátul nimfák az aranyszőrű kecske fürtjeit nyújtják fel a fentebb elhelyezkedett nimfáknak. Köröskörül ficánkoló sellők. Több helyen láthatók a levagdosott kígyók, amint menekülnek vissza a Bakonyba. A hű szerelmespár csónakjába ült Sió s így őket együtt vontatják partra a nimfák a Bakony irányába. Partra érve, leborulva fogadta a pár a varázsló és tündér áldásait. »Adjuk késő időknek által kibékülésünknek malasztját! — szól Kamór s földre dobja zöldelő cserágát: e helybe gyűljenek, mond ő, hegyeim érczeinek legjótékonyabb erői! — És vizeimnek legjótékonyabb forrásai — mond, arany buzogányos nádját Kamór cserága mellé dobva Sió — és ím, a két hatalmas nemző szavára felbuzog Füred jótékony érces forrása s áldja őket ma is e malasztért, a hálás emberiség!« |
Az öreg varázsló Kamar mintaképe Wartha Vince híres vegyésztanár volt, aki a szobor mintázása idején, az alkotó művész szomszédságában lakott a Tisztviselőtelepen.
Az 1896-i kiállítás egyik legérdekesebb és különlegesebb látványossága volt a világító szökőkút (Fontaine lumineuse).
Jóval a kiállítás előtt megbízták id. Mátrai Lajos György szobrászművésztanárt, a nagy Iparcsarnok elé állítandó díszes kút tervezetével.
A szobrászati megoldást teljesen ő végezte, míg a kút technikai részét Marmorek bécsi mérnök tervezte.
A szobrot horganyból Beschorner öntötte. Az egész mű 40.000 koronába került.
A világítókút a háború alatt és az utána következő évtizedben elvesztette jelentőségét, míg 1931-ben a székesfőváros nagy áldozatkészséggel ismét működésbe helyezte a már-már elfelejtett kutat.
A szobrokat a tervező művész fia, Mátrai Lajos szobrászművész-tanár kijavította és a mérnöki osztály, Zaitz László műszaki főtanácsos vezetésével a kutat műszakilag teljesen átalakította.
Az 1896-i kiállítás egyik legérdekesebb és különlegesebb látványossága volt a világító szökőkút (Fontaine lumineuse).
Jóval a kiállítás előtt megbízták id. Mátrai Lajos György szobrászművésztanárt, a nagy Iparcsarnok elé állítandó díszes kút tervezetével.
A szobrászati megoldást teljesen ő végezte, míg a kút technikai részét Marmorek bécsi mérnök tervezte.
A szobrot horganyból Beschorner öntötte. Az egész mű 40.000 koronába került.
A világítókút a háború alatt és az utána következő évtizedben elvesztette jelentőségét, míg 1931-ben a székesfőváros nagy áldozatkészséggel ismét működésbe helyezte a már-már elfelejtett kutat.
A szobrokat a tervező művész fia, Mátrai Lajos szobrászművész-tanár kijavította és a mérnöki osztály, Zaitz László műszaki főtanácsos vezetésével a kutat műszakilag teljesen átalakította.
- Forrás: Liber Endre: Budapest szobrai és emléktáblái (Budapesti Statisztikai Közlemények 69/1)